Első poszt

A háttér: BME-s villamosmérnök karos srácok vagyunk, négyen, és nyertünk egy Dél-koreai ösztöndíjat 4 hónapra. Élményeinkről, tapasztalatainkról szól ez a blog.

Aug. 27-én érkeztünk meg a szöuli Incheon reptérre összesen 14 óra utazgatás után, enyhén kómás állapotban. Nagyon tiszta, csillvill volt minden. Az épületkomplexum futurisztikus hangulatot árasztott, az íves üvegtető, meg a beszélő futópadló mind jelezte, hogy elég nagy távolságot repültünk otthonról.

A bevándorlási ellenőrzés viszonylag rövid volt, utána a reptéri expressz vonatjárattal 42 perc alatt bementünk a vonatpályaudvarra (messze van a reptér a várostól). A Daegu városában levő Kyungpook egyetemre szól az ösztöndíjunk, ez az ország délkeleti részében van, kb 260 km volt az út. Mivel a KTX nevű 300 km/h-val közlekedő gyorsvonattal mentünk, hamar ment. A jegyeket egyszer sem ellenőrizték, valószínűleg senkinek nem fordul meg a fejében a bliccelés, csakúgy, mint Magyarországon. Ha.
 
A daegui pályaudvaron már vártak a "buddy"-k. Minden külföldi cserediák automatikusan kap egy helyi tanulót, aki segít az ügyes-bajos dolgok elintézésében, beilleszkedésben, meg egyébként is, havernak. Irány az egyetem taxival. Jó nagy dugó volt, mert éppen zajlott az atlétikai világbajnokság, és a hosszútávú futó számok miatt sok utca le volt zárva. A taxisok nagy többsége meglehetősen őrült módon vezet, csak az erős gáz és a tövig fék fokozatokat ismerik.

A szálláshelyünk az egyetem egyik kollégiuma. Extra, hogy a szobákon nem kulcsos, hanem pin kódos a zár (ami természetesen zenél minden nyitás/zárás alkalmával). Továbbá a kollégium épületébe és a menzára való bejutáshoz a kézfej érhálózata alapján azonosít egy ketyere, mint a science fictionban. Sajnos gyakran többször kell vele próbálkozni, elsőre nem ereszt.

Érkezés után pár napig még a jetlaggel küzdöttünk a sok adminisztrációs futkározás közben, ám amint kicsit csillapodtak a dolgok rögtön elindult a kulturális élet, elindultunk valami kocsmafélét keresni. Mint hamar megtudtuk, Koreában mindenhol, ahol alkoholt szolgálnak fel, automatikusan és ingyen jár rágcsálnivaló hozzá, amit szorgosan után is töltenek. Továbbá a helyi nemzeti ital, a szodzsu ijesztően olcsó, egy nullaharminchármas üveg 1500 won körül mozog, ami kevesebb, mint 300 forint. Kell még tudni, hogy 20%-os, és rögtön levonhatók a következtetések. Ízre megszólalásig vodka, talán egy picit édeskés néha. A drágább fajta rizsből készül, az olcsóbb édeskrumpliból és tápiókából, plusz némi édesítő. A sör viszont sajnos nem annyira jó, és drágább is picit, mint otthon.
Kulturális feature, hogy senki nem önt alkoholt magának, illetve a önteni, és fogadni is két kézzel kell, a tisztelet jeléül.

Söröznek a srácok

Rajtunk kívül még igen sok külföldi cserediák érkezett, a teljesség igénye nélkül Japánból, Kínából, Tájföldről, Lettországból, Bulgáriából, Oroszországból, Lengyelországból, Franciaországból, Németországból, Hollandiából, Amerikából. Velük az egyetem és helyi önkéntes diákok által szervezett összejöveteleken picit jobban összeismerkedtünk, majd közösen mentünk kocsmázni. Az ember bárhol jár, legtöbbször eléggé megnézik a fura nyugati fejét, ám mindig nagyon kedvesen és érdeklődően közelednek a helyiek, mindenki spanolni akar velünk, bárokban is könnyű új ismerősöket szerezni.

Hamarosan jön update képekkel.